Pékmúzeum

A kenyér- és péksütemények készítésének múzeuma
Múzeum


Ismertető

Sopronban a belváros szűk utcácskái a kézműves műhelyek számára kevés helyet biztosítottak. Ezért a kereskedők a XVIII. században jobbára a várárok helyén feltöltött szakaszra települtek. A külvárosi területeket az őstermelő gazdapolgárok és kézművesek népesítettek be. A város északnyugati részében céhes mesterek telepedtek meg. Tímárok, pékek, szíjgyártók, fazekasok, kőfaragók, kovácsok, kádárok éltek itt.

A Balfi, a Bécsi, a Fövényverem, a Halász és a Szent Mihály utcák háztulajdonosainak jelentős része kézműves volt. A külvárosi negyedek közül ez a környék a leggazdagabb műemléki értékekben.

A Bécsi u. 5. számú pékház telke a középkor óta beépített volt. A ház homlokzatát 1666-ból származó pékcímer díszíti: perecet törő oroszlánok. A ház első ismert pékmester-tulajdonosa 1686-1699-ig Joachim Hübner volt. Ettől az időtől kezdve megszakítás nélkül pékek voltak a ház tulajdonosai 1970-ig, az utolsó mester haláláig.

A tulajdonosok mesterségük gyakorlásán kívül szőlőt is műveltek. A Bécsi út mentén álló ház az ausztriai vándorútra induló vagy onnan érkező péklegények szállása is volt. Keresztboltozatos kapualj vezet az épületbe, ahol az egykori pékműhelyt, a kenyérboltot, a cukrászdát, a pékcsalád lakását, a présházat és a pincét tekinthetjük meg. A padlásfeljáró a félemeletnyi magasan levő úgynevezett "magazinba" vezet, ahol régen a gabonát és a lisztet raktározták. A magazin előtti lépcsőpihenőről mozgatható létra vezet a padlásra, ahol valamikor kukoricát, babot, diót tároltak.

A Pékmúzeum kapujában kifüggesztett cégtáblán a finompékség felirat látható. A fontosabb készítmények köre a következő volt:

  • zsemle (Semmel) - a zsemle vizes, könnyű változata
  • zsemle (Mundsemmel) - a legfinomabb búzalisztből készült a főurak és a gazdag polgárok asztalára
  • zsíros zsemle (Geschmalzene Semmel) - a péksütemény tejes, vajas, zsíros változata
  • kettős zsemle (Zwilling Semmel) - ennek az ábrázolása látható a céhpecséten
  • perec (Ostern-Pretzen) - januártól húsvétig terjedő időszakban sütötték. Igyekezett minden mester a perec sütésének jogából részesülni, amit gondosan beosztottak, és ellenőriztek!
  • rozskenyér (Roggenbrot) - rozslisztből előállított barna kenyér, amely nagy mennyiségben készült.
  • fonott kalács (Heilig-Backt) - mindenszentekre sütötték nagy mennyiségben, díszes fonással.
  • katonakenyér (Comis Brod) - készítése a múlt század közepétől vált jelentőssé, amikor a pékeknek a laktanyák ellátására is kellett kenyeret szállítaniuk.

Az utolsó mester 1909-ben szabadult fel apjánál, mint cukrász. A pékség államosításának idején, az 1950-es évek elején már elmúlt 60 éves. A rendszeres munkával felhagyott, a pékmesterség helyett a szőlőművelés és a bormérés biztosította megélhetését. Üzlete és műhelye érintetlenül maradt, amelyet a berendezéssel együtt a Soproni Múzeum vásárolt meg. A Soproni Pékmúzeum 1975. június 8-án nyitotta meg kapuit a látogatók előtt, akiket kiflivel és pereccel vártak.


Kapcsolódó oldalak

Látnivalók a közelben

Néhány látnivaló nem messze a Pékmúzeumtól


Hasonló látnivalók

Ha a Pékmúzeum tetszett, akkor ezek is érdekelhetik